Diatar
A DIATÁR program használata a rákoshegyi
"Lisieux-i Szent Teréz" plébániatemplomban - 2012

Hosszas kísérletezés után, 2011. Karácsonyára sikerült beüzemelni a rendszert a rákoshegyi "Lisieux-i Szent Teréz" plébániatemplomban. A fő gondot a projektor és a számítógép nagy távolsága jelentette. Erre végül találtunk megoldást. A videójelet az orgonától - falon kábelezve - vezettük el, VGA-UTP átalakító segítségével, UTP kábelen (hosszabb távra is el lehet vezetni, könnyebben hajlik (sarkokban) a vezeték, vékonyabb és nem olyan fekete).

A képen látható falra vetítünk álló képet (a program beállítási lehetőségeinek köszönhetően!)

Helyi adottságunk, hogy a projektor - a hívek számára "láthatatlanul" felszerelve - az első oszlopról vetít a 4 m-re levő szemközti falra, sötét háttérrel és fehér betűkkel. A falon negatív szövegkép jelenik meg (a program beállítási lehetőségeinek köszönhetően!), így a technikai háttérből gyakorlatilag semmi sem látszik, a hívek csak az időnként megjelenő szöveget látják.

Sajnos, a kották (introitus, communio) hasonló módon való vetítése nem lett jó: túl sok a vékony vonal (vonalrendszer, hangjegyszárak, -gerendák, ütemvonal), melyek együttes megjelenése bizonyos távolságból már egybefénylik. Így a kották esetében maradtunk a fehér-fekete formánál, így viszont teljesen jól olvasható.

A kottákat megszerkesztem a fal méretének megfelelő alakra, "png" formátumban, így a program tudja olvasni. Bár az így kapott fájl elég kis méretű (30-40 kB), mégis érezni, hogy a program sokkal lassabban olvassa be, mint a szöveget. De ez itt nem probléma, mert egyelőre csak egy-egy oldalt kell vetíteni.

Ez azóta, a kottás szöveg vetítésének köszönhetően, szintén megoldódott. Már nem különálló képeket vetítünk, hanem a program adottságait használjuk ki.

A számítógép egy kisméretű, falra szerelhető gép, a monitor érintőképernyős, a kapcsolást egy "Num-pad"-dal oldottuk meg, de a képernyőn is lehet kapcsolni, ill. virtuális billentyűzettel bármi megoldható.

Idővel szeretnénk a kottaállványt teljesen mellőzni, kizárólag képernyőt használni, ami részben már most is nagyon jól működik: ordináriumok, orgonadarabok, zsoltárok stb. kottáit lehet képfájlként tárolni és megjeleníteni; sőt a lapozás is könnyebb!

Az oszlop mögött diszkréten el van rejtve a vetítő, melyet infra-átlövő segítségével kapcsolunk be az orgonától, a projektor távirányítójával. Sajnos kikapcsolni nem tudjuk, de úgy állítottuk be a vetítőt, hogy 5 perc jelszünet után automatikusan kikapcsol (a mise végén).

A karzatról az említett LAN-nal visszük át a jelet (a templomvilágítás már meglévő kábelcsatornájában vezetve). A tápot az első oldaloszlopra (a projektorhoz) elölről visszük, s a projektor ki-bekapcsolását egy IR-200 (Remote Control Extender) infra átlövővel oldottuk meg (7500 Ft volt Pesterzsébeten, de máshol is 7000 körüli árban láttam).

Először nem akart működni, de véletlenül rájöttünk, hogy kicsit hosszabban kell nyomni a távirányítót, mint a közvetlen kapcsolásnál. Egyébként mind a VGA-LAN átalakítónak, mind az infra átlövőnek van egy-egy tápja a számítógépnél és a projektornál is.

A VGA-UTP átalakítónál pedig fontos tudni, hogy a szokványostól eltérő érpárcsavarással működik helyesen. Ezt egyik informatikus társunk oldotta meg.

A távirányítók jól elférnek az orgona játszóasztalán.

Végül egy kép a rendszer "éles" működéséről.

Sajó József, Rákoshegy - Budapest.

2011 december 27