Androidos „okos” eszköz és a többgépes üzemmód

A Diatár legegyszerűbb és leggyakoribb telepítési módja az úgynevezett egygépes konfiguráció, melynél a program egyetlen, két videókártyás számítógépen fut és a második (külső) képernyő képe analóg VGA (vagy újabban HDMI) jelként van elvezetve a vetítő eszközig. Ennek a klasszikus megoldásnak azonban hátrányai, korlátjai is vannak.

Korszerűbb és rugalmasabb megoldásnak ígérkezik a többgépes üzemmód használata, ami IP alapú digitális kapcsolatot teremt a vezérlő gép és vetítő eszköz(ök) között. Elterjedésének azonban eddig jelentős akadálya volt, hogy több számítógép kell hozzá. A további – általában a vetítőt vezérlő gép(ek) – nem csak hogy megdrágították a rendszer kialakítását, de elhelyezésük (pontosabban inkább eldugásuk) a vetítő eszköz mellett is gondot jelentett. Szerencsére azonban változnak az idők, itt vannak az Android alapú okos eszközök, és elkészült a Diatár-Vetítő androidos változata is: a DiaVetítő!

A megoldás lényege, hogy magát a vetítést megvalósító Diatár-Vetítő szoftvert futtassuk olcsó és már mindenki által elérhető androidos eszközön (1. ábra). Ez az eszköz lehet akár beépítve magába a (méregdrága) vetítő eszközbe – és ekkor Okos-Projektornak ill. Okos-TV-nek hívják –, de vehetünk egy önálló »kütyüt« is, ami ugyanúgy ellátja a második számítógép feladatát. Az ilyen „kütyük” széles körben nem eléggé ismertek, ezért kicsit bemutatom őket. Ezek lényegében olcsó, pici számítógépek, melyeknek kicsi az áram fogyasztásuk, hangtalanok és gyakorlatilag semmilyen karbantartást sem igényelnek. Nevezik őket Smart TV Box-nak, MediaBox-nak ill. Mini PC-nek is; vagy szimplán: TV-okosítónak. Kicsi, fekete, kb. 10x10cm-es dobozka, sokféle csatlakozóval az oldalán. Általában közvetlenül kínai webáruházakból kb. 30 US$ (azaz 8000 Ft!) -ért lehet beszerezni őket. Érdemes körülnézni az őket támogató magyar weboldalakon is.

Nagy a választék belőlük, de számunkra a legegyszerűbbek is megfelelnek, hiszen csupán egy egyszerű és kicsi programot – az Androidos DiaVetítő-t – fogjuk rajta futtatni. Nekem egy „X96 mini”-m van kb. egy éve és ez alapján írom ezt a bemutatót. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a tapasztalataimat csak otthoni használat, tesztelés során szereztem (lásd 2. ábra), valódi – pl. templomi – környezetbeli alkalmazásról nincs ismeretem.

Magáról az eszközről:

• megbízható legyen a hardver (én a sok eladott példányból, pozitív értékelésből ill. tesztekből informálódtam)
• ARM processzoros legyen (az Intel nem jó!) és elég egy átlagos teljesítményű is
• Android fusson rajta (nekem ver. 7.1.2-esem van)
• 1GB RAM és 8GB ROM bőven elég (bár nekem 2/16-osom van)
• célszerű a 2 USB csatlakozó (a beállításhoz használt billentyűzethez és egérhez)
• nagyon ajánlott a LAN (RJ45-ös) csatlakozó (10/100-as bőven elég)
• WiFi (szinte mindegyikben van, de általában gyengék!)
• HDMI csatlakozó (ez is van mindegyikben)
• HD képernyő felbontás (a 4K-s szerintem teljesen felesleges)
• külső táp bemenet és tápegység
• távirányítót is szoktak adni hozzá, de én még semmi hasznát sem vettem

Ahogy én elképzelem a gyakorlati alkalmazást:

Vezérlő számítógépnek elég egy régi, de halk PC vagy laptop. (Linuxot használva még az operációs rendszer költségeit is megspórolhatjuk.) A klasszikus megoldás: fixen beépítve az orgona mellé. Vagy most már lehet az androidos Diatár applikációt használni okostelefonon vagy tableten.

A vetítő eszköznek, ami általában projektor vagy TV, nem kell „okos”-nak lennie. (Ráadásul nem is minden okos TV androidos!) Utóbbiakért általában aránytalanul többet kérnek el és ráadásul ha a rajtuk levő Androidot már nem támogatja a gyártó, akár ki is dobhatjuk őket. Használjuk inkább az itt bemutatott „kütyüt” a normál projektor vagy TV felokosítására, második számítógépnek. Ha a DiaVetítő programot automatikusan indítjuk el (pl. az „AutoStart – No root” segédprogrammal; de van rá beépített opció is a programban), akkor semmilyen napi szintű hozzáférés nem szükséges, így nyugodtan elrejthetjük nehezen hozzáférhető helyekre is, ill. akár a TV hátuljára is felragaszthatjuk.

A két gép (vezérlő és vetítő) közötti kapcsolat már érdekesebb. Sokan szeretik használni a WiFi-t. Előnye, hogy nem kell sehol sem drótozni, ráadásul rugalmas a rendszer, mert bárhonnan lehet vezérelni az általában fixen telepített vetítőt. Pl. egy gitáros misén a fiatalok a padsorokból maguk is kivetíthetik a diákat a saját laptopjukról (vagy akár okostelefonról), nem kell a kántor eszközeihez hozzányúlniuk. Probléma lehet azonban az áthidalandó távolság. Egy nagyobb méretű templomban szinte biztosan kelleni fog valamilyen komolyabb külső antennás megoldás, a „kütyü” saját beépített WiFi-je nem lesz elég. Ezért fontos a kütyün a LAN csatlakozó, mert így egy külső antennás routerhez köthetjük egy rövid Ethernet kábellel. A routernek működnie kell internet kapcsolat nélkül is, hiszen mi csupán egy helyi hálózatot akarunk kiépíteni a két gép összekapcsolására!

A WiFi másik hátránya a zavar-érzékenység. Ezen is segít az vezetékes hálózat. Az Ethernet kábel viszonylag olcsó és mindenhol elérhető. Drótot kihúzni mindenki tud és ráadásul nem megy tönkre.

A hálózat típusának eldöntéséhez azonban egy új szempont is felmerült. Egyre több helyen szeretnének egyszerre több vetítő eszközre is kivetíteni, mert az egy helyen megjelenített képet nem lehet jól látni mindenhonnan. Ez vezetékes hálózattal még nehezebben oldható meg, míg a WiFi-s megoldás szinte adja magát. Itt a két- ill. több-gépes üzemmód egy másik nagy előnye is megmutatkozik, ugyanis a vetítő eszközök akár különböző képernyő arányúak is lehetnek, hiszen minden vetítő eszközhöz tartozik egy saját számítógép, ami dinamikusan, az általa meghajtott képernyő jellemzőihez alakítja, szabja át a dia tartalmát. (A Diatár PC-s változata is hamarosan támogatni fogja a több vetítő egyidejű vezérlését.)

Talán ez a kis bemutató segít abban, hogy – a hagyományos megoldásoktól elrugaszkodva – találjunk olcsó és mindenki számára egyszerűen kivitelezhető megoldást templomainkban az énekszöveg kivetítésére.

2019. január

afo